Nagyon sok ember hazánkban, ugyanúgy, ahogy az egész világon napi kávéfogyasztónak tekinthető. Ennek ellenére mégis olyan keveset tudunk erről a sokak számára annyira élvezetes nővényről, kávézási szokásokról, az emberi szervezetre gyakorolt hatásairól.
Ismerkedjünk meg egy kicsit közelebbbről ezzel a fiatalok és idősek által, a világ minden részén fogyasztott, többféleképpen elkészíthető csodálatos itallal.

A legenda szerint a 15. századi Abesszíniában jöttek rá, hogy a kávé nem egy egyszerű, hétköznapi növény, hanem nagyon is hasznos. A Kaffa-hegyen egyik éjjel elaludt a pásztor, miközben kecskéi legelésztek, méghozzá nem is akármit, hanem egy kávécserjét. Reggel persze nem heverésztek, ahogy azt általában tették, hanem vadul ugrándoztak, szokatlanul éberek voltak. A pásztor persze, aki jól ismerte kecskéi viselkedési szokásait rögtön gyanút fogott és elkészítette a kávécserje terméséből a méregerős, fekete italt.

Valószínűnek tartják, hogy késöbb innen terjedt el elsősorban Jemenbe, Perzsiába, Arábiába és Egyiptomba.
Más, hitelesebbnek tartott források szerint a kávét elöszőr Jemenben kezdték el fogyasztani, ahol a szufi dervisek egyébként is előszeretettel fogyasztottak különböző serkentő növényeket, hogy minél kézzelfoghatóbban érezhessék az egyesülést istennek. Az egyik rend vezetője rájött, hogy a kávé is alkalmas a révület elősegítésére és tanítványaivel rendszeresen itta. A kává előbb-utóbb kitört a szakrális körből és a társadalom egyéb rétegeiben is elterjedt. Mindez a 15. századra tehető, Egyiptom és Szíria területére később csak a 16. századra jutott el, kereskedők és zarándokok közvetítésével.
Eleinte nem volt népszerű a keserűsége miatt, sőt, egyes uralkodók szentségtelennek nyilvánították. Már a 16. századból is vannak írásos emlékek, melyek kávéházak létezéséről adnak hírt. Kairóban ez idő tájt ezer kávéház működött.

A Ballkán felé terjeszkedő Török Birodalom a 16-17. században magával vitte a kávézás szokásait is, így aztán Velencében már az 1600-as évek első felében megynyílt az első kávéház. Olaszországban nagy örömmel fogadták, míg ugyanez nem mondható el Franciaországra. Végül mégiscsak saját maguk alakították ki kávézási szokásaikat, s tiszta, kényelmes helyiségeket rendeztek be, ahol teát, csokoládét és egyéb üdítőket is lehetett fogyasztani. Egyre több kávézót nyitottak párizsban, menyek száma 5 évtized alatt 50-re nőtt. A Nagy Francia Forradalom idejéig, 1789-ig azonban szigorú rendis ellenőrzés alá vonták az efféle találkozóhelyeket, sőt, egy időben be is tiltották a kávéházi beszélgetéseket.
Európa számos országában egyre szélesebb körben terjedt el. Hamarosan Magyarországon is megkedvelték, olyannyira, hogy számos kertben fellelhető volt maga a kávécserje is.